Első kép: Várta Ön is a csatlakozást? Kételkedett egykor
mindenben? Már abban is , hogy
megérkezik-e a következő járat és hogy valóban jó irányba vásárolta-e a
menetjegyet. Ide-oda kapkodott: megnézte ott van-e nála a katonai "permissziós irata".
Mindegyre ellenőrizte az utazótáskáját. Sosem lehet tudni. Egyáltalán nem
kívánkozott erre az útra. Miért kellett visszamenni olyan sokat a katonaságba ?
Emlékszik mindez 1989 tavaszán történt amikor még kötelező volt a sorkatonaság.
Nem sikerült megúsznia az angyalbőrt,
miután kétszeri felvételi után nem jutott be az egyetemre ? Talán már
nem is volt már több esélye és kitudja mi várt volna majd katonaság után. Ez az
egész rendszer amiről még a véleményét sem mondhatta el bántódás nélkül az
ember! Elfeledte volna? A szomszédos
országba sem lehet kiutazni, meglátogatni a rokonokat... A vonatok zakatoltak
az állomáson, csattogtak a kerekek és a hangos bemondó torz hangon ismertette
hogy milyen vonatok érkeznek a vágányokra.
A várakozók mint juhok indultak a vonat ajtói felé. Nem volt ott senki, mint juhász. Egyenruhások - mint terelő
pulik álltak - a peronon. Elindult a szerelvény. Egyre gyorsuló zakatával vette
fel a ritmust. Jött a jegycsípő és ő mutatta a jegyét. Végre valami ami már
bizonyosság és nem kétely! Itt a vonat, elindult, itt van ő is rajta, megnézték
a jegyét és megy vissza a "diribaúhoz" ami akkor munkaszolgálatos
katonaság megnevezése volt zsargon nyelven. Kinézett az ablakon, nem volt semmi
különös. Nem volt graffiti sehol és az állomásokban mindenütt nagy táblákon a
szokott és már ismerős feliratok, amelyek a pártot és az államot, ennek
szeretett vezetőjét éltették. Az nem lehet, hogy ennek ne legyen egyszer vége!
Az nem lehet hogy tömbházba kell majd költözzenek és nem tudni mi lesz akkor a
disznóval,tehénnel, lóval, háziállatokkal
... Kételkedett, abban hogy örökre így maradhat minden. Aztán kezdett
kételkedni abban, hogy ha leszerel akkor nem fog sikerülni majd a felvételije
az egyetemre és olyan nagyon kételkedett hogy ez valami belső biztonságot és
reményt adott. Attól függetlenül, hogy ott maradnak vagy sem a táblák az
állomásokon. Ebben a kételkedésben megnyugodott. Talán hozza hasonlóan még sokan mások élték át
ugyanezt a kételyt.
Második kép: A vonat, az a "zakkatáló" vonat ! Az
állomásokon már nincs ott az a sok tábla.
Most is a csatlakozásra vár. Az utazótáska mély zsebében megsárgult már az egyetemi "index" . A családdal
készülnek nyáron a szomszédos országba
rokon-látogatóba! Azon jár az esze, de jó hogy évekkel ezelőtt hogyan kételkedett
itt, amíg csatlakozásra várt! Vajon most miben lenne érdemes kételkednie -
tette fel magának a kérdést - mint mások
is.... csak külföldre érdemes elmenni érettségi után, tanulni nem érdemes,
dolgozni itthon nem lehet, nem lesz soha egyetértés a lényeges dolgokban... annyi mindenben jó lenne nagyon-nagyon
kételkedni már!Ön miben kételkedik tisztelt Olvasó? Biztonságot ad ez Önnek ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése