Májai Albert - " Rezsimek szorításában" - Ollózás egy virtuális naplóból
Egy keménykötésű könyvet kaptam ajándékba 2015 karácsony havában. A könyv borítóján a "Daru madár fenn az égen" repül - legalábbis az én látásomban. A szerzővel beszélgettünk az adventi beteljesülés ünnepe után, mikor átadta a könyvet. Már ekkor felvetődött a kérdés, hogy valamikor januárban legyen könyvbemutatója virtuális naplójának. Ő nem volt már ekkor ebben biztos - de a reménység fénye ott világított a nézésében. Megígértem azt is hogy a könyvről mindenképpen írok egy ismertetőt a megyei helyi sajtóban. Ezen ígéretemnek igyekszem eleget tenni e pár sorban.A harmadik oldalon az alcím alatt ceruzával halványan berajzoltam a nekem dedikált példányba egy ollót majd egy virtuális "felhőt" és a kettő közé az ellentét jelét .
Ollózás a "virtuáléból" ? Mi az hogy virtuális világ ? Amennyiben ebben egyet értünk akkor hogyan lehet ebből kiollózni is bár egy darabot ? Majd tovább lapozva a könyvet a következő oldalon a szerző ajánlása áll ekképpen : " Szerény írásomat azoknak ajánlom, akik szorongatott körülmények között is a szülőföldön maradtak, itt alkotnak anyagi és szellemi javakat, itthon élnek és dolgoznak azért, hogy e tájak is az európai gazdasági és társadalmi színvonalra emelkedjenek a jelen és jövő generációk boldogulásáért."
Az én könyvemben az elkövetkező lapokon ceruzával és golyóstollal aláhúzott mondat van, amiből akár hosszan is idézhetnék, hogy megosszam a szerző üzenetét, mondanivalóját - hiszen azért tette közzé - de nem teszem, mert jobb végig olvasni mint belőle szemelgetni. Igyekszem eleget tenni a könyvből idézés kísértésének éppen azért hogy ne töredékére mutassak rá, viszont tudom mégsem kerülhetem el ez ismertetőben hogy erre ne történjen egyáltalán sor.
A múlt évi karácsonyi havi találkozás után még két alkalommal ismétlődhetett meg. A könyv kinyílt előttem mint egy olyan személyes vallomás ami nem önigazolás de a lét titkainak a dimenzióinak feszengetése lett - legalábbis - számomra. Jobbágyfalva, Székelykeresztúr, Kolozsvár, Székelyvaja, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Jobbágyfalva - a második világháború idejéből kiollózott gyerekkori emlékek, majd a középiskolai évek a Horthy Miklós Ösztöndíj elnyerése révén, majd az egyetemi évek - abban a megpróbáltató időkben és a szerző a középiskolában már megismert közösségi szolgálat felelősségével és kihívásaival elindulva és ott felejtetve magát - tanár, majd iskola igazgató, tanfelügyelő , Megyei Művelődési Szocialista Nevelési Bizottság elnöke, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának elnöke, aki részt vesz a megyei és országos pártkongresszusokon és leírja találkozásait korának eme rezsimjének a hatalmasaival, hogy aztán tanárként nyugdíjba vonulva szülőfalujába tér vissza idős napjaira, immár néhai Májai Albert, akit rokoni szálak fűztek Májai Ferenc, Marosvásárhely volt polgármesteréhez, aki "háborús bűnökért" a nagyenyedi börtönben volt bezárva,
Az egyik lehetséges napon amikorra a könyvbemutatóját terveztük volt a temetése. Sírján a koszorúk mikor e sorokat olvassuk- épp hogy elszáradtak. Elszáradnak a koszorúk - amelyek hervadásra valók. Az egykori tanár pályatárstól Dr. Dézsi Zoltán az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka búcsúzott tőle. Ebből a méltatásból idézem a következőket: "Tudatában volt annak, hogy akár az emberi élet földi dimenziója az emberi felelősség is véges , de nem értelmetlen mert tartalmában a végtelen lehetőséggel találkozik. Tudatos életünk sorsfordító kihívásait a mindennapok hozzák elénk. Minden nap megmérettetünk hitünkben, cselekedeteinkben, érzelmeinkben." Széchenyi István gondolata a könyve elején a mottó: "Sokakban csalatkozik az aki sokat próbál, s többször hibázik az aki ébren van mind aki alszik."
Ígéretemnek - a néhai szerző halála után - igyekezve eleget tenni jegyeztem le e pár sort. Köszönöm a lehetőséget, hogy a megyei sajtóban ezt közzé teszik.
Nekem is alkalmam volt gyerekként ifjúként megtapasztalni abból a világból,amit nem értettem mikor mi történik körülöttem amikor benne éltem. Könyve elolvasása után már világosabb számomra az 1986-os évek és előzményeinek az eseményei - amikor középiskolás voltam. E könyv után már világosabb számomra, hogy miért nem tudtam tudásom értékesíteni amikor két évet készültem arra, hogy biológiai tanulmányokat folytassak magyar nyelven és hogyan volt az, hogy az akkori államhatalom miként sorvasztotta el a magyar anyanyelven egyetemen való tovább tanulás lehetőségét, amikor csupán egy helyet engedélyezett az amúgy nagy szükségben levő egyházam számára a Teológián és más magyar egyházak számára is igen szűkös lehetőségeket engedélyezett.
A könyvet kinyitva sokan találnak még választ kérdéseikre: ki ilyent ki olyant. A visszaemlékezésben olyan nevekkel találkozunk mint Dr. Schwartz Árpád, Nagy Ferenc, Gyurkó István Csűrös István nagy tudású tanárok, mellettük Király Károly, Nicolae Ceaușescu , Veres Niculae, Csupor Lajos, Gere Mihail, Burján József, Varganicsik József, Imecs Mihály nevei és Sütő Andrásról is olvasni többnyire személyes találkozások történetekben.
Végül hadd zárjam ez ismertetőt a könyv utolsó mondatából idézve:" ... a mindent mástól elvárók sorából ki kell lépnünk saját sorsunk irányításának a mezejére." Legyen könnyű számára az édes anyaföld.. Olvasói számára legyen édes a reménység e könyvet lapozva!
