A biztonságot adó kétely

René  Descartes (1596-1650) francia filozófus, a kételyt a gondolkodás okának, ha úgy tetszik feltételének tartotta, amikor leírta a következő mondatot: kételkedem, tehát gondolkodom.  Nagyszerű dolog  elindulni a kételkedéstől  miközben a kétely valami mássá alakul át!  Ebben talán sokan egyet értünk ( feltéve ha vannak értő szavaink  arról  a "másról",  amit gondolkodásnak nevezünk).  Maradjunk még egy keveset a kétely "dicséreténél", hogy hálásak lehessünk a tamáskodóknak, a kellemetlen kérdésekért.  Ha valami magától értetődőnek tűnik  az utolsó pillanatban még  teljesen átalakulhat...  Jézus háromszor is megkérdezte Pétertől  (a három kakasszó  előtt!) hogy szereti-e őt. Kételkedett volna benne, vagy éppen a kérdéseivel vezette volna be a gondolkodásba a kőszikla-hűségű hitvallásig eljutó tanítványát ? Aztán ott volt Tamás, az örök kételkedő, mennyi örömöt és ezzel biztonságot is adott kételyeivel azoknak akik helyett  volt bátorsága kérdezni!  A kétely - ha nem hozza a kétségbeesést - akkor hoz valami mást.  Mit is hozhat a kétely ? Mielőtt sokat szidnánk ezt a "fránya" kételyt, nézzük meg  mit hozhat abból ami nekünk hasznos és jó lehet ?  Hozhatja: az elbizakodottságtól való védelmet, a vakhitűségtől való józan menedéket, a gondolkodásnak azt a csíráját ami termő talajra talál a hitben, és hozhatja temérdek ajándékai mellett  a kihívásokkal dacoló erőt.  Fontos hát feltennünk magunknak a kérést: miben kételkedünk ?  Ha minden olyan dologban kételkedünk ami számunkra bizonytalanságot hozhat akkor az egy nagyszerű kétely! Ha lehetne meg kellene vásárolni nap mint nap az ilyen kételyt, vagy  -  hogy kedvezményünk legyen -  előfizetni rá mint napi sajtóra! Kétely-árusokat kellene alkalmazni és ekkor már reklámra sem kellene költeni, mert a kétely annyira kell mint az ivóvíz vagy a betevő falat.  Ilyen boltok kellenének, ahova csak akkor lépnénk be vásárolni ha erre a  kételyre lenne szükségünk és semmi mást nem árusítanának ott csak ezt, ahol sort is állunk ha kell  és nem lesnénk az árleszállítást, mert inkább fizetnénk kettőt hogy biztosan tudjuk, hogy hozzá jussunk ehhez az egyhez!  Nagy igény van manapság erre a kételyre, hogy lássuk meg, hogy valóban  minden rendben van és szót tudunk érteni. Vigyázzunk azonban, a kétely nemcsak hozhat , de ugyanakkor el is vihet sok mindent amire  igencsak szükségünk van. Elviheti az önbizalmunkat, a reményt, a hitünket és a kihívásokkal dacoló erőnket is. Emlékszünk még: miben kételkedtünk és miben kételkedünk továbbra is ? Emlékszünk még mit is hozott ez a kétely? Ha már hozott valamit akkor adott is valamit nekünk. Elfogadtuk adományait és hozományait ? Adtunk cserébe valamit a kételynek ? Miután megtörtént a csere jobb lett nekünk ? Ha nagyobb lett a biztonságunk - akkor valóban igen! A következő részben a "kételkedés vonatjegyéről" olvashatnak.