A “pénzlárváktól” a “Gondviselésig”

Gondolatok Tamás Nándor : Hét halálom regénye elolvasása után  http://bolthely.hu/garbokiado/id/00092_Tamas_Nandor__Het_halalom

Aki szeretne száz hatvan oldalon egy olyan világban élni ahol időnként jó, máskor félelmetes vagy kínos, esetleg kellemetlen vagy álomszerű de mégis valóságos, majd onnan tisztább és értő szívvel vissza érkezni a hétköznapokba  -  az jó könyvet vesz a kezébe, ha Tamás Nándor Hét halálom című könyvét nyitja fel.Nem pótolhatja, vagy nenm is helyettesítheti senki, vagy semmi azt az élményt amiben  csak azok az olvasók részesülnek, akik a könyvet kezükbe veszik és engedik, hogy  gondolatait vezessék az oldalak meghökkentő eseményei. A szerző jóízűen meséli az élettörténeteket  a főszereplő Kozák Balázs szemszögéből , akképpen hogy a regény szereplőivel találkozva felismehetőbbé válik az a világ amelyben élünk.  Kozák Balázs anyai nagyapja háborúból tizennyolc napos gyaloglás után hazaérkezik, amikor a „szegénység a palfonig ért” majd  öt hónapra hazajövetel után meghal. Apai nagyapja pedig  Dr. Kozák Lajos jólmenő ügyvéd. E két család örökségéből éli mindennapjait Balázs, aki  Tizennégy éves korára így emlékezik vissza: „ szétrobbant a család, addig minden magától értetődően és gondolatul zajlott körülöttem a világban.”  Ezután szakít a sportolással, nyári keresetéből gitárt vásárol és a Bo Sudha banda zenésze lesz. Az alkoholban és a drogban keresi a vigasztalását. Nem érti miért hagyta el édsapja egyik napról a  másikra a családot: „ Én meg arra gondoltam, hogy ha valakivel kapcsolatban vagyunk, azt nem kell tartani, mint valami bakot,vagy van kapcsolat, vagy nincs  , ha pedig van, akkor sosem múlik el, még a halál után sem, és akkor is tart, amikor épp nem találkozunmk az illetővel, akár hosszú éveken át sem. Igy gondolkodtam az apámról, ha valaki elmarasztalóan beszélt róla, ám ha egyedül maradtam a fájdalmammal , akkor fortyogó dühöt éreztem iránta.” Egy pár oldallal később pedig zaklatottságáról eképpen vall: „ A  lét egy hatalmas, mennydörgést idéző üvöltése a Mötorheadtól, az AC/DC-től vagy a Metallicától, olyan muzsikák , amelyek kiégetik a fájdalmat és kilúgozzák a csalódottságot az  emberből.” A zenekar egyik tagja , Sakáll vezeti be  „ mozdulat nélküli utazásba.”   Ezután tárul fel Tompor Eleknek a futbalbíró kalandos története valamint Veronkával való házasságkötése. Géza és Ildikó kalandos és tragikusan végződő életét ismerjük meg, majd Bandinak a taxisofőrnek szintén tragikus sorsát valamint Ica és Ati valamint Hágas Dani , Karesz és  Csilla történeteit. Kozák Balázs keresi azt hogy miként lehet „élhető módon lazulni és lázadni”, leérettségizik és  tovább zenél. Miután  megismerkedik Julcsival világszemlélete megváltozik. Kapcsolatuk elérkezik a gyermekáldásig, amit azonban nem vállalhattak fel és az abortusz lett az egyetlen  megoldás abban a helyzetbe amibe kerültek. Egy vegyi üzemet készülnek felrobbantani, hogy megállítsák a környezet-szennyeződést, viszont egy autóbalesetben életüket vesztik. A regényt végig szövik a paradox léthelyzetek. Az obszcén-, a filozófikus-, irónikus stílusa mellett a sport újságírás nyelvezete is jelen van, majd a regény végén egy vallomásos teológizáló hangnemmel zár, ami viszont korábbi stílustól sem határolódik el élesen, midezt hitelesen az üzenet tartalmát  a mai olvasó előtt használható keretbe öntve:  „ .. ha hamarabb engdelemeskedem a Gondviselésnek, ha másként élek, akkor minden máshogyan, jobban történhetett volna, hogy életemmel kellett fizetnem a felismerésért, sem dühös nem lettem, hogy minek bújkált előlem a vén szemfényvesztő és mi a szarnak kellett pont halálom pillanatában meggyőződnöm léte igaza felől. Nem, csak hálás voltam és ezt az örömet érzem azóta is egyfolytában, oda és vissza. Túl téren és át az időn.”

Tisztelettel ajánlom a könyvet tizennégy éves kortól felfele ( felső korhatár nincs ) azzal a reménységgel, hogy  majd lesz a könyvnek bemutatója is a Nyárád mentén , ahol a szerző majd dedikál. ( A részletekre a későbbiekben majd vissza-térünk. )

Tisztelettel, Sándor Szilárd

Májai Albert - " Rezsimek szorításában" - Ollózás egy virtuális naplóból

Egy keménykötésű könyvet kaptam ajándékba 2015 karácsony havában. A könyv borítóján a "Daru madár fenn az égen" repül - legalábbis az én látásomban. A szerzővel beszélgettünk az adventi beteljesülés ünnepe után, mikor átadta a könyvet. Már ekkor felvetődött a kérdés, hogy valamikor januárban legyen  könyvbemutatója  virtuális naplójának. Ő nem volt már ekkor ebben biztos - de a reménység fénye ott világított a nézésében. Megígértem azt is hogy a könyvről mindenképpen írok egy ismertetőt a megyei helyi sajtóban. Ezen ígéretemnek igyekszem eleget tenni e pár sorban.A harmadik oldalon az alcím alatt ceruzával halványan berajzoltam a nekem dedikált példányba egy ollót majd egy virtuális "felhőt" és a kettő közé az ellentét     jelét .

Ollózás a "virtuáléból" ? Mi az hogy virtuális világ ? Amennyiben ebben egyet értünk akkor hogyan lehet ebből kiollózni is bár egy darabot ? Majd tovább lapozva a könyvet a következő oldalon a szerző ajánlása áll ekképpen : " Szerény írásomat azoknak ajánlom, akik szorongatott körülmények között is  a szülőföldön maradtak, itt alkotnak anyagi és szellemi javakat, itthon élnek és dolgoznak azért, hogy e tájak is az európai gazdasági és társadalmi színvonalra emelkedjenek a jelen és jövő generációk boldogulásáért."

Az én könyvemben az elkövetkező lapokon ceruzával és golyóstollal aláhúzott mondat van, amiből akár hosszan is idézhetnék, hogy megosszam a szerző üzenetét, mondanivalóját  - hiszen azért tette közzé - de nem teszem, mert jobb végig olvasni mint belőle szemelgetni. Igyekszem eleget tenni a könyvből idézés kísértésének éppen azért hogy ne töredékére mutassak rá, viszont tudom mégsem kerülhetem el ez ismertetőben hogy erre ne történjen egyáltalán sor.
A múlt évi karácsonyi havi találkozás után  még két alkalommal ismétlődhetett meg. A könyv kinyílt előttem mint egy olyan személyes vallomás ami nem önigazolás de a lét titkainak a dimenzióinak feszengetése lett -  legalábbis -  számomra. Jobbágyfalva,  Székelykeresztúr, Kolozsvár, Székelyvaja, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Jobbágyfalva - a második világháború idejéből kiollózott gyerekkori emlékek, majd a középiskolai évek a  Horthy Miklós Ösztöndíj elnyerése révén, majd az egyetemi évek  - abban a megpróbáltató időkben és a szerző a középiskolában már megismert közösségi szolgálat felelősségével és kihívásaival elindulva és ott felejtetve magát - tanár, majd iskola igazgató, tanfelügyelő , Megyei Művelődési Szocialista Nevelési Bizottság elnöke, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának elnöke, aki részt vesz a megyei és országos pártkongresszusokon és leírja találkozásait korának eme rezsimjének a hatalmasaival, hogy aztán tanárként nyugdíjba vonulva szülőfalujába tér vissza idős napjaira, immár néhai Májai Albert, akit rokoni szálak fűztek Májai Ferenc, Marosvásárhely volt polgármesteréhez, aki "háborús bűnökért" a nagyenyedi börtönben volt bezárva,
Az egyik lehetséges napon amikorra a könyvbemutatóját terveztük volt a temetése. Sírján a koszorúk mikor e sorokat olvassuk- épp hogy elszáradtak. Elszáradnak a koszorúk -  amelyek hervadásra valók. Az egykori tanár pályatárstól Dr. Dézsi Zoltán az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka búcsúzott tőle. Ebből a méltatásból idézem a következőket: "Tudatában volt annak, hogy akár az emberi élet földi dimenziója az emberi felelősség is véges , de nem értelmetlen mert tartalmában a végtelen lehetőséggel találkozik. Tudatos életünk sorsfordító kihívásait a mindennapok hozzák  elénk. Minden nap megmérettetünk hitünkben, cselekedeteinkben, érzelmeinkben." Széchenyi István gondolata a könyve elején a mottó: "Sokakban csalatkozik az aki sokat próbál, s többször hibázik az aki ébren van mind aki alszik."
Ígéretemnek - a néhai szerző halála után -  igyekezve eleget tenni jegyeztem le e pár sort. Köszönöm a lehetőséget, hogy a megyei sajtóban ezt közzé teszik.

Nekem is alkalmam volt gyerekként ifjúként megtapasztalni abból a világból,amit nem értettem  mikor mi történik körülöttem amikor benne éltem. Könyve elolvasása után már világosabb számomra az 1986-os évek és előzményeinek az eseményei - amikor középiskolás voltam. E könyv után már világosabb számomra, hogy miért nem tudtam tudásom értékesíteni amikor két évet készültem arra, hogy biológiai tanulmányokat folytassak magyar nyelven és hogyan volt az, hogy az akkori államhatalom miként sorvasztotta el a magyar anyanyelven egyetemen való tovább tanulás lehetőségét, amikor  csupán egy helyet engedélyezett az amúgy nagy szükségben levő egyházam számára a Teológián és más magyar egyházak számára is igen szűkös lehetőségeket engedélyezett.

A könyvet kinyitva sokan találnak még választ kérdéseikre: ki ilyent ki olyant. A visszaemlékezésben olyan nevekkel találkozunk mint Dr. Schwartz Árpád, Nagy Ferenc, Gyurkó István Csűrös István  nagy tudású tanárok, mellettük Király Károly, Nicolae Ceaușescu , Veres Niculae, Csupor Lajos, Gere Mihail, Burján József, Varganicsik József, Imecs Mihály nevei és Sütő Andrásról is olvasni többnyire személyes találkozások történetekben.

Végül hadd zárjam ez ismertetőt a könyv utolsó mondatából idézve:" ... a mindent mástól elvárók sorából ki kell lépnünk saját sorsunk irányításának a mezejére." Legyen könnyű számára az édes anyaföld.. Olvasói számára legyen édes a reménység e könyvet lapozva!